Bolyhos, a kis (baszni való)rénszarvas

Mindenki ismeri és szereti Rudolfot, a vörös orrú rénszarvast, igaz? De vajon ismeritek-e Rudolf kishúgát? Úgy van! Jól olvastátok! Rudolfnak volt egy lánytestvére, kit úgy neveztek: Bolyhos.

Bolyhosnak nem volt olyan vörös az orra, mint testvérének. Viszont volt egy különleges adottsága! Alakváltó volt! Bármikor át tudott változni emberré!
Emberi formában zavarba ejtően dögös volt. Nagy, ártatlanságtól csillogó barna szemei voltak. Rövid, picit kócos barna frizurája. Pajkos mosolya, amitől mindenki zavarba jött. És persze szép, formás kis popsija, amit az ég is arra teremtett, hogy jól belemarkoljanak. Persze, emberi formában is volt pár árulkodó jel, hogy ő bizony egy szarvas. Két apró, agancsnak alig mondható szarvacska volt a fején, és egy kis pihe-puha farok díszelgett a csípőjén, pont a kis fogdosni való popsi fölött. De ettől csak még egzotikusabb és még aranyosabb volt. Egyszerre volt szexi és aranyos.

Aranyos volt, ez igaz, de neki volt a legnagyobb egója az Északi-sarkon! Az ártatlan külső bizony egy fene nagypofájú lányt rejtegetett. Azt mondta: "Én majd ezerszer jobb leszek, mint a bátyám! Nem is! Már most jobb vagyok, mint ő! Gyorsabb vagyok nála!! És egyedül is el tudom húzni a Mikulás szánját! nem úgy mint a többi nyámnyila! Én vagyok a legjobb szarvas az Északi-sarkon. Nem is! Én vagyok a legjobb a világon!" ezt addig-addig mondogatta magának míg nem el is hitte és az aranyos kis szarvas lány gonosz tervet eszelt ki! És idővel a tervet tett követte.

Eljött hát karácsony estéje, Mikulás pedig már így is késésben volt az ajándékokkal. Azonban a szarvasok megbetegedtek. Egytől-egyig rosszul lettek. Hánytak és hánytak. Mindegyikük! Csak egy szarvas nem betegedett le: Bolyhoska. Ott állt a kis szarvas lány, tettre készen égve a bizonyítási vágytól. A Mikulásnak pedig nem volt sok választása. Azon az éjszakán Bolyhos egymaga húzta a szánt.
De jajj, nehéz volt az egy szarvasnak! Bolyhos hihetetlenül lassú volt. És állandóan eltévedt. A Mikulás mindenhonnan elkésett.Sok kisgyerek észrevette őt és oda lett a meglepetés varázsa. Sokan pedig azt hitték nem is kapnak ajándékot idén, mert még reggel se érkezett meg a vén ajándékhozó. A gyerekek karácsonya borzasztóan sikerült. Mikulás pedig szomorú volt.

Később, amikor a Mikulás és Bolyhos visszatértek az Északi-sarkra, a szomorú Mikulás pihenni tért volna. De látott valamit a szemetesben. Kivette, hogy jobban megvizsgálja.
- Mi ez? Patkányméreg? A házamban? De nincsenek is. … Várjunk egy percet! Most már mindent értek! Az az önző kis ribanc! Ezt még megkeserülöd! BOLYHOS! AZONNAL GYERE IDE!
- Mi...mi a baj Mikulás?- kérdezte Bolyhoska megjátszott ártatlansággal a hangjában.
- Változz emberré, és menj a szobámba de tüstént! - Bolyhoska megijedt, és engedelmeskedett a Mikulásnak. Még soha nem látta őt ilyen feldúltnak. A mindig kedves pufók vénember, most egy szigorú tekintetű, haragos óriás volt. Mikor az emberré vált Bolyhoska bement a szobába, Mikulás becsukta az ajtót.
- Szóval...Bolyhoska...Miért is betegedett le a többi szarvas ily hirtelen?
- Jesszusom, nem tudom Mikulás...
- Ne jesszusomozzál itt nekem! Tudom, hogy tudod mitől lettek betegek a többiek!
- Dehogy tudom kedves Mikulás! Talán túl sok édességet és szénát ettek.
- Vaaaaagy egy önző kis picsa megmérgezte őket!
- Hogy miiiii?
- Ne játszd az ártatlant, te buta kis szuka! Itt a bizonyíték! Ismerős számodra ez a kis zöld csomagocska?
Mikulás előhúzta a zöld színű, halott patkányokkal díszített csomagolást, amit a kukában talált.
- Ó a francba.... Mikulás...meg tudom magyarázni!
- Én is meg tudom magyarázni, te kis cafka! Túl nagy az egód. És te akartál a karácsony sztárja lenni. De képzeld csak! Elcseszted! Tönkretetted a gyerekek karácsonyát! A többi szarvas lehet bele is hal a te kis csínyedbe! Mindent elrontottál!
- De Mikulás...- mondta kissé nyávogó hangon, szinte bocsánatét könyörögve Bolyhoska
- Befogod a pofád te büdös ribanc! - mondta határozottan a Mikulás, majd felpofozta Bolyhoskát.- Meg foglak büntetni!
- Mi? Ezt meg hogy érted?- kérdezte szipogva és megszeppenve Bolyhoska.

Mikulás letépte a kis szarvaslányka ruháit, miket emberi formában hordott. Ott állt csupaszon a vénséges legenda előtt. Télapó megragadta, az ölébe fektette és elverte a seggét a csíntalan kis ribancnak. Nem egyszer, nem kétszer, hanem tízszer csapott rá a lány formás tomporára. Oly nagy erővel, hogy a tenyér és a popsi csattanását még a legsüketebb krampusz is hallotta. Úgy vöröslött az a markolni való püspökfalat, mint a bátyja orra a mesékben. Bolyhoska minden csapásnál felordított. De aztán már nem is üvöltött csak nyöszörgött. A nyöszörgés pedig végül egy buja, kéjjel teli hanggá vált.

- Na Bolyhos, beismered, hogy megmérgezted a többi szarvast? Megbántad amit tettél?
- Mikulás bácsi, kérlek könyörgök neked! Nem csináltam semmit! - mondta a kis szajha miközben műsírással próbált hatni a pocakos aggastyán lelkére.
- Megint csak hazudsz te kurva! Na megállj csak! - Majd térdéről a padlóra lökte a lányt. - Térdre!- parancsolt rá a Mikulás.
- I...Igen, Mikulás. - Bolyhoska nem küzdött, ettől a pillanattól fogva engedelmes kislányként viselkedett. Talán a félelem miatt, vagy csak felizgult a történtek hatására? Ki tudja?

A Mikulás közvetlen közel állt. Alig volt távolság Télapó nadrágja és Bolyhoska arca között.
- Általában szenet adok a rossz gyerekeknek. De neked súlyosabb büntetés kell. Egy virgács! Egy hosszú, vastag virgács!- És ekkor Mikulás a nadrágjába nyúlt, majd kihúzza belőle már fél merev farkát.
- Istenem! - Bolyhos csak nézte és nézte a nagy húsrudat. Be is indult tőle, ugyanakkor megijedt. – Mikulás... mit csinálsz?
- Nos, te kis ribanc... szétbasztad a gyerekek boldogságát, úgyhogy én meg szétbaszom a szádat!
- De...de a Mikulás...én még szűz vagyok!
- Nem érdekel! Rossz kislány voltál és büntetést érdemelsz! Úgyhogy készítheted a kis faszlesődet!
- De...a farkad túl hatalmas és vastag! Nem fog beférni az én icike-picike számba!
- Kuss legyen és szopjál te haszontalan!
A Mikulás megragadta Bolyhoska fejét. Felsikoltott, de ez nem volt okos lépés. A szája nyitva volt, és a nagy, kövér fasz játszi könnyedséggel bejutott, végig csúszva Bolyhoska apró nyelvén egészen addig míg Mikulás makkja meg nem simogatta a rosszcsont kis lotyó torkát.

Az erektől duzzadó pénisz csak mozgott ki és be, ki és be. Minden egyes centit érzett a pici szarvas. Bolyhoska érezte, ahogy száját és torkát uralja a fasz. Mikulás csak szopatta és szopatta a kis fruskát. És tudjátok mi történt? Bolyhoska puncija kezdett nedvesedni. Csak úgy tocsogott. Talán a kiszolgáltatottság érzése, talán maga a szopás, vagy csak simán a Mikulás személye, ő maga sem tudta, de egyre jobban eluralkodott rajta a rózsaszín kéj.

Egy idő után nem is Mikulás szopatta Bolyhoskát, hanem Bolyhoska szopta önként a faszt. Szorgos nyelve és mohó kis ajka csak úgy falta a péniszt. Igazi kis szajhává változott. Abban a pillanatban nem volt más, csak egy szexállat. Mikulás érezte, hogy Bolyhoska, ezt élvezi, így kiakarta húzni farkát a szájából. Persze a kis mohó ribanc a nyelvével rögtön utána kapott. Bolyhoska nyelve körkörös táncot rejtett Mikulás rózsaszín makkja körül. Bolyhoska nyelve és Mikulás makkja vadul birkóztak egymással.
- Állj!- mondta a Mikulás.
- Mi a baj?- kérdezte lihegve, tetetett ártatlansággal Bolyhoska.
- Te ezt élvezed, ugye te kis ribanc?
- Igen... vagyis nem... talán egy kicsit!
- Tudtam! Éreztem, hogy ribanc vagy! De ha szeretsz szopni, akkor ez egyáltalán nem is büntetés! Szóval...- és akkor a Mikulás megfordult- Nyald ki a seggem, te kis kurva!
- Mit? Nem! Fúúúj, Mikulás, ez undorító!
- Nem hisztizik! Kinyalja!
- Nem akarom!
- Vagy elkezded magadtól nyalni, vagy odanyomom a fejedet! Te döntesz kis ribanc!

Bolyhoska egy pillanatig habozott. De aztán tette a dolgát. Széthúzta a vén ember farpofáit és farkasszemet nézett Mikulás popsilyukába. ő se hitte volna, de elhipnotizálta a látvány. Tiszta volt és sokkal kevésbé volt szőrös, mint számított rá. Nyelvével óvatosan megkóstolta. Mikulás felnyögött. Kellemes, kicsit csiklandós érzés volt, ahogy az aprócska kis nyelv felfedező útra indult.
Bolyhoska nyelve körkörösen mozgott. Körbe-körbe újra és újra. Gyorsabban és gyorsabban. Egyre nagyobb magabiztossággal táncolt a lyuk szélén az aprócska nyelvecske.
A Mikulás csak élvezte ahogy Bolyhoska nyelve segglyukát ostromolja.. majd ekkor a kis huncut behatolt nyelvével. Úgy táncolt ki-be ahogy pár pillanattal ezelőtt Mikulás farka az ő szájában. Mondhatni baszta nyelvével a Télapó lyukát. A kövér aggastyán csak nyögött és nyögött. Bolyhoska pedig a hangtól még nedvesebb lett. A kéj győzött a félelem, az undor és a józan ész felett. Bolyhoska nyelvét úgy használta, mintha eleve profi kurvának született volna.

A Mikulás ismét megfordult. A merev és hosszú fasz ismét ott volt Bolyhoska orra előtt. Szinte reflexből szopni kezdte. Mikulás nem hagyta sokáig, hogy Bolyhoska irányítson. Ismét megragadta a fejét, ezúttal a két pici szarvacskájánál.
Elkezdte baszni a száját. A torkát. Azokban a pillanatokban Bolyhos szája nem volt más, csak egy kis punci, ami beszélni tud. És szerette ezt az érzést.
A Mikulás egyre gyorsabban és erősebben, egyre durvábban mozgott majd...kihúzta a farkát. Pulzált. Az ég felé merevedő pénisz Bolyhos nyálától csillogott. És végül, Mikulás kéjes ordításának kíséretében, a húságyú kifröcskölte a fehér aranyat. Egyenesen a kis szarvaslány porcelán pofijára. A friss és meleg spermium beterítette Bolyhoska arcát. A kis perverz szarvas igazán boldog volt.


- Na ezt hívom én fehér karácsonynak! – mondta Mikulás lihegve.
- Bizony. - Mondta a kis ribanc, majd ujjával leszedett egy csöppnyi gecit arcáról, hogy szájába tegye és megkóstolhassa. A furcsa sós íz kifejezetten ínyére vallt. - Hmm, Mikulás, ez a legjobb karácsonyi ajándék, amit valaha kaptam.
- Ajándék? Ez nem ajándék volt te ribanc! Hanem büntetés! Megtanultad a leckét?
- Milyen leckét?
- Hogy felelősséget kell vállalnod a tetteidért! Hát azért büntettelek meg, mert rossz dolgokat csináltál!
- Óh én...
- Mit? Nem tanultál semmit? meg kell tanulnod mi az a felelősség! De ha végig gondolom, kik a legfelelősségteljesebb nők? Ó megvan! Az anyák! Igen ez lesz a megoldás!
- Micsoda?
- Teherbe ejtelek! Anya leszel!
- Mikulás, nem! Nem akarom! Kérlek, könyörgök csak ezt ne!
- De igen! Terhesre baszlak és anya leszel! Ha akarod, ha nem! Egy gyerek mellett megtanulod mi az a felelősség! Fordulj meg és mutasd a nedves puncidat!
- Mikulás ne, kérlek, túl fiatal vagyok ehhez.
- Fogd be a szád és fordulj meg!

Mikulás farka főnix madárként éledt újjá és ismét bevetésre kész volt. Bolyhoska pedig ugyan sírva, de engedelmesen megfordult. Pucsítva várt végzetére. És ekkor...a kis szarvas egyszerre tapasztalta meg a poklot és a mennyországot. A hímvessző meglepően könnyedén csúszott be a szűk kis lyukacskába. A hüvely bemenet majd felfalta az aggastyán bájdorongját.

Mikulás megragadta partnere csípőjét. És pár könnyed lökés után bevadult. Határozottan, egyre hevesebben baszni kezdte őt. A Mikulás minden lökés után durvább és gyorsabb lett. Be és ki, be és ki. Újra és újra. Bolyhoska feszes és nedvétől tocsogó puncija majd felrobbant. Mikulás férfiassága csak úgy tombolt Bolyhoska sunájában.
A kis szarvas nem egyszer- nem kétszer élvezett el. Élvezett újra és újra.

- Ó basszus ó basszus Ahhh... basszál meg Mikulás! Könyörgöm! Basszál meg jobban!
- Ó, te perverz agancsos szuka! Te Ahhh, nem tanultál semmit! De megbocsátok. Tudod miért kis kurva? Mert neked van a legjobb puncid az Északi-sarkon!
- Ohhh ahhhh
- Nem vagy más, mint egy szex kedvenc! Egy baszni való kis pet! Érted?
- Ahhh, Igen! Igen Mikulás! Én vagyok a kis kedvenced, a ribancod, csak ígérd meg, hogy mindig így dugsz velem!
- Ó, te buja kis kurva!

Pózt váltottak. Mikulás kék szemeivel belenézett a gesztenye barna szemekbe. Ironikus módon leginkább őzike szemeknek lehetett volna leírni őket. Bolyhoska szét terpesztett lábakkal, lelkesen várta a folytatást. A bőrös kard, visszakerült a nedves hüvelybe. Misszionáriusban folytatták.

A Mikulás folytatta az ostromot. Úgy baszta Bolyhoskát, mintha nem lenne holnap. Lüktetett a farka, már ő is közel járt. Belenézett jó mélyen a szemébe. Nem látott semmi mást, csak egy kis pajkos ribancot, aki élvezi a farkát. A rózsaszín köd uralta Bolyhoska agyát. A kéj teljesen elvette az eszét. Lábai átkarolták a Mikulást.- Még ohh még- könyörgött kéjes szuka hangon a pici lány.
- Ó, igen! Igen igen! Basszál meg keményen Mikulás papa! Basszad csak a kurvádat! Ahhh...
- Beléd fogok élvezni!
- Neee azt neee...húzd ki! Kérlek húzd ki!.
- Soha! terhes leszel!
- Mikulás neeee.....
- De igen! Ahhh elmegyek! Készülj ribanc, jövök, ahhhh!

Nem volt kegyelem. Mikulás beleélvezett Bolyhos puncijába. Mikor kihúzta, Bolyhoska puncija, gyönyörű, pornóba illő látvány volt. Igazi krémes barack. Néhány csepp forró ondó kifolyt. És a kis szarvas ekkor újra sírni kezdett.
- Mikulás...kérlek... Túl fiatal vagyok ahhoz, hogy anya legyek!
- Már beléd élveztem! Semmit sem tehetek...
- Kérlek!- majd nagy boci szemekkel könyörgött a leányzó.
- Ohhh... Rendben. Csak tárd szét a lábad.- mondta megenyhülve a Mikulás.

A Mikulás odahajolt a puncihoz. Először adott egy csókot a szemérem dobra. Aztán pedig megcsókolta a nagy ajkakat. Aztán pedig a kisajkakkal játszott. Nyelve úgy mozgott, mint egy elegáns ecset. És cikázott, akár egy húsvillám. A Mikulás kinyalta a saját gecijét a csöppnyi kis punciból.. Ott volt a Mikulás szájában. És utána...megcsókolta a lányt. A két nyelv birkózni kezdett egymással. Együtt dagonyáztak a spermában. És amikor már minden csepp spermium Bolyhoska szájában volt, lenyelte. Az egészet. Egy csepp sem veszett kárba vagy maradt a Télapó szájában. Jó kislányként nyelte, mint kacsa a nokedlit.

- No figyelj! A nyelvem varázslatos...
- Ezzel egyetértek- mondta a kis szarvas szemtelen mosollyal az arcán.
- ...tehát elbűvöltelek vele. Nem leszel terhes.
- Ó köszönöm Mikulás....Köszönöm.- bolyhoska meg akarta ölelni a Mikulást, de ekkor hirtelen az aggastyán felpofozta a kis szarvast. Bolyhoska bele is szédült egy kicsit. Félelemmel a szemében nézett a Mikulásra.
- És most jól figyelj! -kezdett bele haragosan a testes öregúr- Ez volt az utolsó alkalom, amikor önző voltál! Soha ne bántsd a többi szarvast! Soha ne rontsd el a gyerekek karácsonyát, és ne hazudj nekem többet! Mert ha még egyszer megmerészeled tenni bármelyiket, vagy hasonló komiszságon töröd azt az édes kis fejedet terhesre baszlak! És nem nyallak ki újra a mágikus nyelvemmel, terhes maradsz! Megértetted kis ribanc?
- Igen, Mikulás!
- Rendben. Most menj! - Bolyhos csak állt ott mozdulatlanul, mint egy karácsonyfa amit ott felejtettek.- Nem érted szuka? Takarodj!
Bolyhoska kiment a szobából. És megfogadta, hogy soha többé nem csinál semmi rosszaságot és mostantól szerény lesz.

Szóval ha borzalmas karácsonyod van, gondolj csak erre a történetre! Mert tudod, hogy Bolyhoska felelős érte! És ne feledd azt sem: a Mikulás nagyon-nagyon keményen megbünteti érte!